COMUNIONE E LIBERAZIONE

Comunione e Liberazione (Közösség és Felszabadulás) mozgalom Milánóban született 1954-ben, amikor monsignor Luigi Giussani a Berchet Gimnáziumban tanítva keresztény jelenlétet kezdeményezett a diákok között. A diákok egyre nagyobb csoportját eleinte Gioventú Studentesca-nak, vagyis Tanuló Ifjúságnak nevezték. A jelenlegi név, Comunione e Liberazione 1969-ben jelenik meg, ezzel foglalva össze azon meggyőződést, hogy a közösségben megélt keresztény esemény az ember igazán szabaddá válásának alapja. A mozgalom vezérgondolata, hogy a kereszténység egy esemény, amely az egész életet elárasztja és meghatározza, ahogy azt II. János Pál pápa kijelenti, pápai programját megfogalmazó enciklikájában, a Redemptor Hominis-ban: "Az ember Megváltója, Jézus Krisztus a középpontja a világegyetemnek és a történelemnek"; vagyis a hit ad megfelelő okot cselekedeteinknek, és ugyanakkor megítélésük forrása és kritériuma.

A CL szándéka a hozzá csatlakozók érett keresztény nevelése és az Egyház küldetésében való együttműködés a modern társadalomban.

Az ember hitre nevelése keresztény közösségekben történik, amelyek az élet különféle területein vannak jelen: iskolákban, egyetemeken, munkahelyeken. A tekintélynek való engedelmességen, a szentségekben való részesedésen és az Ige hallgatásán alapuló közösségi életben az ember elmélyíti a kereszténység eseményének alapvető dimenzióit: a kultúrát, a szeretetszolgálatot és a missziós lelkületet.

A CL azért nevezi magát mozgalomnak, mert nem szervezetként vagy struktúraként jelenik meg, nincs tagsági igazolvány, s nem szakosodik a hitélet egyetlen konkrét részére vagy tevékenységére sem. Ehelyett arra figyelmeztet, hogy a Hagyomány keresztény tapasztalatát éljük meg a jelenben. A CL célja az, hogy Krisztus jelenlétét javasolja egyetlen igaz válaszként minden idők emberének vágyaira. A jelenlevő Krisztussal találkozó és Hozzá csatlakozó személyben a megtérés és a tanúságtétel mozgása indul el, amely hat környezetére (család, iskola, munkahely, lakóhely, társadalom stb.). Bár iskolai környezetben, fiataloknak szóló javaslatként született, a CL ma mindenkihez szól, korra, foglalkozásra, társadalmi helyzetre, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Valamennyi földrészen, több mint  75 országban van jelen.

“A CL karizmája nem korlátozódik egyetlen adott feladatra. Inkább úgy mondhatnánk, hogy mozgalmunk eredeti jellege az a módszer, ahogy meg lehet élni a kereszténység tapasztalatát. Ebben az értelemben két tényezőt hangsúlyoznék. Egyrészt annak hirdetését, hogy Isten emberré lett, történelmileg társul szegődött az ember életútjához. Másrészt annak kijelentését, hogy a názáreti Jézus az összhang, közösség, egység egy jelében, az Egyházban, az Ő titokzatos testében van jelen. Ebből a két alkotóelemből fakad a missziós lendület, hogy Őt mindenki megismerje és elismerje, mint a történelem és az idő Urát. (...) Az első hittanórától kezdve, amit a milánói Berchet Gimnáziumban tartottam, azt próbáltam megmutatni a diákoknak, hogy mi hajt engem: nem meggyőzni akartam őket arról, hogy igazam van, hanem meg szerettem volna nekik mutatni a hit ésszerűségét, vagyis azt, hogy azért kell szabadságuknak a kereszténység üzenetéhez csatlakoznia, mert az, amit mondok, megfelel a szívük vágyainak, ami az ésszerűség definíciójához tartozik. Csak a felismerésnek ezen dinamikája által válik a mozgalomhoz csatlakozó személy kreatívvá és főszereplővé, betanult szövegek gépies ismételgetése helyett. Ezért van az, szerintem, hogy egy karizma nem tervszerűen hoz létre társadalmi tényezőt, hanem egy találkozásban megváltozott emberek mozgalmaként. Az ilyen emberek megkísérlik emberibbé tenni azt a világot, azt a környezetet, azokat a körülményeket, amelyekkel találkoznak. Krisztus megélt emlékezete elkerülhetetlenül jelenlétet hoz létre a társadalomban, függetlenül bármiféle kitervelt végeredménytől”. (L.G.)

A mozgalomhoz csatlakozók alapvető képzési formája a hetenkénti hitoktatás, amelynek neve “a Közösség Iskolája”. Ennek elemei: ima, lehetőleg közös éneklés, egy szöveg, az azon való személyes elmélkedés és a közösségi találkozás. A Közösség Iskoláját, mely missziós jellegű, nagyrészt a munkahelyeken, iskolákban vagy plébániákon tarják. A Közösség Iskolája révén sok nem hívő vagy hitét nem gyakorló fiatal és felnőtt tért vissza a szentségekhez (gyónás, áldozás) vagy kérte a keresztséget.

Az ingyenes szeretetre való nevelés célját szolgálják a közösen végzett és szabadon felvállalt szeretetszolgálatok.

A mozgalom hivatalos információs lapja a TRACCE - Litterae Communionis c. havilap.

A mozgalom felnőtt tagjai - szabadon és teljes személyes felelősséggel - létrehoztak kulturális, karitatív és vállalkozói műveket, az Egyház szociális tanítása szerint és a katolikus mozgalom vonalába illeszkedve. Sokan ezek közül közreműködtek a Compagnia delle Opere (Művek Társasága) létrehozásában és növekedésében; ezen társaság több mint 30.000 karitatív és vállalkozói kezdeményezést fog össze, amelyek az Egyház szociális tanításának elveit az emberi szükségletekre adott válaszként próbálják megvalósítani.

A mozgalom által immár harmincharmadik éve megrendezésre kerülő, egyik kiemelkedő kulturális eseménye a rimini Meeting, amely minden augusztusban egy héten át kínál színvonalas kiállításokat, előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket, színelőadásokat, koncerteket.

A mozgalmon belül létrejött közösségi formák közül az egyik legkiemelkedőbb a Testvériség (Fraternitá di Comunione e Liberazione). Ez világiak pápai jogú társulása, amelyet a 70-es években a volt egyetemisták hoztak létre, azzal a céllal, hogy közösségben mélyítsék el az Egyházhoz tartozásukat a felnőtt életben és az azzal járó felelősségben is. A Testvériséget II. János Pál pápa 1982. február 11-én ismerte el, hangsúlyozván a CL szerepét az Egyház evangelizációs munkájában, különösen a társadalom elkereszténytelenedett területein, ahol az emberi élet és a társadalmi együttélés alapelvei forognak kockán.

Ma a Testvériség csaknem 40 000 tagot számlál, szabadon szervezett kisebb-nagyobb csoportokban. Az elköteleződés célja az, hogy az egyes ember életszentségre jutását segítse, ezt célozza a barátság és az osztozás is. A Testvériséghez csatlakozás a személytől az egyéni imaélet napi rendszerességét kéri, lelkigyakorlaton való részvételt és anyagi támogatását is a Testvériség missziós, karitatív és kulturális kezdeményezéseinek.

A mozgalom tapasztalatából és annak kibontakozásaképpen született meg a Memores Domini nevű apostoli társulás, melyet a Szentatya hivatalosan 1988-ban ismert el. A társulás tagjai olyan világiak, akik Isten színe előtt elkötelezik magukat, hogy szüzességben éljék meg Krisztus emlékezetét a munka világában missziós jelenlétként, hogy a hitet újra bevezessék az emberek életébe. A tagok férfi és női házakban élnek, Szt. Benedek reguláját követik, egyesítve az elmélkedő és a missziós életmódot. Önmagukat, a közösséget és munkatársaikat arra emlékeztetik, hogy az Úr alkotja és birtokolja a valóságot és a történelmet, s minden Belőle áll. A szüzességnek és a házasságnak ugyanaz a célja: úgy élni, mint Krisztus, birtoklás nélkül birtokolva, és az élet legfőbb törvényeként a szentséget élni meg.

A Fraternitá San Carlo Borromeo (Borromei Szent Károlyról nevezett Papi Testvériség) 1985-ben jött létre a CL-n belül. A mozgalomhoz tartozó papok célja egy olyan közösség létrehozása volt, amelynek tagjai támogatják egymást hivatásukban, megélik a CL karizmáját, különös tekintettel a misszióra, amelynek vállalására tudatosan készülnek.

Luigi Giussani 1922-ben született Desioban, egy Milánó környéki faluban. A milánói egyházmegyében járt szemináriumba, pappá szentelése után ugyanott tanított teológiát. Kutatásainak tárgyát képezte a keleti (különösen a szláv) illetve az amerikai protestáns teológia, valamint a hithez és az Egyházhoz csatlakozás ésszerű okai. Több alkalommal járt külföldi tanulmányúton. 1954-1964. között a milánói G. Berchet Gimnáziumban tanított hittant. Itt kezdte tanulmányaival és publikációival felhívni a figyelmet az Egyházon belül és kívül a nevelés kérdésére. Ezekben az években született és erősödött meg a mai CL mozgalom, melyet személyesen vezetett. 1964-1990-ig a milánói Katolikus Egyetemen tartott előadásokat “Bevezetés a teológiába” címmel. 2005. február 22-én bekövetkezett haláláig vezette a CL-t, annak Testvériségét és a Memores Domini apostoli társulást.

A mozgalom jelenlegi vezetője Julián Carrón atya.

Magyarországon a CL a 80-as évek második felében kezdett gyökeret verni, magyar fiatalok közösségében, olasz barátaik révén. Jelenleg két nagyobb, felnőttekből álló csoportja van Budapesten illetve Mosonmagyaróváron,  (családosok és egyedülállók), valamint Budapesten működik egyetemista csoport. A közösségen belül huszonöten tartoznak a Testvériséghez, egy közülük a Memores Domini tagja. A közösség életét ugyanaz jellemzi, mint más közösségekét: egymást segítő barátság, egyéni elmélkedések és annak megosztása a Közösség Iskolájában; lelkigyakorlatok, táborok, ünnepek és erőinkhez mért jelenlét a magyar egyház életében. A Borromei Szent Károly Papi Testvériség három tagja szolgál 2005 őszétől Budapesten.

Luigi Giussani atyának eddig öt könyve jelent meg magyar nyelven.  (A modern ember vallási tudata/A keresztény tapasztalat útján, Vigilia 1999; a GondolatMenet három kötete: A vallásos érzék, Vigilia 1999; A kereszténység kihívásának eredete, Vigilia 2002; Miért az Egyház?, Vigilia 2013., valamint A nevelés kockázata, Szent István Társulat 2005 és a Lehet így élni? – három kötetben, Szent István Társulat 2008-2009.)


A magyar közösség felelőse: Németh Tamás

Cím: 1029 Budapest, Máriaremetei út 133.

Telefon: +36 20 9526 148

E-mail: cltitkarsag@gmail.com

A közösség honlapja: MailScanner has detected a possible fraud attempt from "www.clonlnine.org" www.clonline.org/hu